Szerintem mindenkit ez foglalkoztat, aki még nem találta meg az igazit. A világ a minket körbefonó éteri hálónak köszönhetően egyre tágasabb, így egyre több a potenciális jelölt is. Mégis úgy tűnik, mintha sokkal döcögősebben menne ez a párválasztósdi.
A bőség zavarában szenvedünk? Vagy már annyira baromi tudatosak lettünk, hogy csak a tökéletes partner legtökéletesebb verziójával elégszünk meg? S ha már tudom, mit akarok, hogyan találjam meg hozzá az alanyt?
Álljak neki a klasszikus módszereknek, vagy használjam a modern kor vívmányait?
Egyszerűen csak töltsek le egy applikációt és válogassak a jelöltek közt úgy, mintha egy webshopban nézelődnék? Na, lássuk, milyen lehetőségeink vannak...
Érdekességek az internetes társkeresőkről
- Az emberek 81%-a hazudik a profiljában
- Azok, akik a szerelem szót használják a profiljukban, hamarabb találnak társat
- A férfiak 50%-a jóval kevesebb időt tölt a profilok böngészésével, mint a hölgyek
- A társadalmi osztály és a bőrszín a két legfontosabb szempont
- Semmit nem érnek a "párosító" alkalmazások, az algoritmusok továbbra sem helyettesítik az ösztöneinket
- A társkeresők 1/3-a sohasem megy el a randikra
- Azok a nők, akik le merik inni, hogy szívesen szórakoznak, vagy akár néha isznak is, több figyelmet kapnak
- A hölgyek 30%-a, míg a férfiak 16%-a kéri ki barátaik tanácsát
- Azok a párok, akik társkereső oldalakon jöttek össze, nagyobb eséllyel szakítanak
- Az online társkereső oldalak sokat spórolnak az embereknek.
Ha nem online, akkor a szórakozóhely?
A szórakozóhelyeken a statisztikák szerint az ismerkedő férfiak 80%-a egyéjszakás kalandot keres. Ráadásul az egész egy igazi húsvásárra hasonlít, hiszen első körben kizárólag a külső az, ami számít, míg a valódi belső értékek háttérbe szorulnak. Lehetséges, hogy a jelölted a kelleténél többet ivott, így nem reális képet mutat majd magáról, és biztosan nem egy rendes kapcsolatban gondolkodik. Ha pedig Te ittál a kelleténél többet, lehet, hogy a másnap reggel lesz meglepőbb a kelleténél...
Munkahely?
Házinyúlra nem lövünk! De azért ha muszáj, annyira kézenfekvő… A kollegiális viszonyból kialakuló szerelmi viszony számos kockázatot rejt magában, mégis buja szerelmi történetek milliói indulnak a munkahelyről.
Ráadásul sokszor új munkahelyet találni mégiscsak könnyebb, mint társat, ezért megfontolandó.
Ha megvan a "hol", akkor már csak azt kell kitalálni "hogyan"?
A legnagyobb nehézséget az fogja jelenteni számodra, hogy nem mered saját magadat adni. Inkább egy rózsaszín cukormázba burkolod magadat és előadod, hogy mekkora nyuszifül vagy még akkor is, amikor teljesen más véleményen vagytok. Azt gondolom, hogy azok a párkereső fiúk és lányok tudnak jobban érvényesülni, akik az első perctől kezdve saját magukat adják. Hosszú távon úgysem lehet színészkedni, úgyhogy akármekkora is a kísértés, jobb, ha nem játszod meg magad.
Az elvárások ölik meg a kapcsolatokat
Kutatások bizonyítják, hogy a legtöbb párkapcsolat akkor fut ki és kezd bele a mélyrepülésbe, amikor a felek egy idő után már "kötelező elvárással" viseltetnek a másik irányába. Az elvárás mindig megfelelési kényszert és feszültséget okoz. Akkor miért várunk el a másiktól bármit is? Ennyire fontos az irányítás érzete? Ha valóban összeilletek, akkor nem lehetséges, hogy elvárások nélkül is minden működni fog, mert a másiknak az okoz örömet, ha neked jót tehet? Nem kijelentem, hanem kérdezem. Írd meg a véleményedet!
Nem ismerjük fel a boldogságot
Mindenkinek van egy elképzelése az ideális partnerről. Amit elképzelt, abba próbáljuk belepaszírozni a jelöltet. Ez a ruha vagy nagy lesz neki, vagy szűk vagy pont passzol. A gyakoribb, hogy elhitetjük magunkkal azt, ami nincs és csak sok szenvedés és idő után vagyunk hajlandóak beismerni, hogy ez nem fog működni.
Külső vagy belső?
Nagyon nehéz kérdés, és viszonylag túlértékelt. Tényleg vagy a tökéletes külső, vagy a tökéletes belső a nyerő? A kémia mennyire fontos? Hajlamosak vagyunk a tökéletest kutatni, miközben nem vesszük észre, hogy kivel érezzük jól magunkat. Ha párt kell választani 2016-ban, akkor azt javaslom, azzal legyél, akivel szimplán jól érzed magad és akivel szinte bármit el tudsz képzelni. Egyaránt fontos a külső és a belső. De hülyeség kihegyezni ennyire, mivel a szerelmet még mindig nem értjük, hogyan működik.
Miért szeretünk bele valakibe és miért nem vagyunk képesek a szeretetnél többet adni a másiknak? A válasz valószínűleg a titokzatos kémia. Az pedig nem válogat. :)
10 nem tuti LCL blog tipp, hogyan találjuk meg az igazit:
- Mindig legyél őszinte, de mégse add ki magad teljesen.
- Ne akarj többet mutatni, mint aki és ami vagy.
- Fogadd örömmel a másikat és ne vitázz feleslegesen.
- Próbálj meg úgy kapcsolatot építeni, hogy nincsenek elvárásaid.
- Ne mássz rá a másikra, adjál neki teret.
- Ha tetszik valaki, bátran vedd fel a kapcsolatot vele, merj kezdeményezni.
- Ne csodamondatokat keress, hanem szimplán beszélgessetek bármiről.
- Adj esélyt annak, akivel repül az idő és akivel simán el tudod képzelni a jövőt.
- Hidd el magadról, hogy tökéletes vagy. Valakinek pontosan te jössz be!
- Ne elégedj meg az átlagossal. Keresd a tüzet, ami lángra lobbantja a szíved.
Az igazi szerelem szerintem az, amikor öntudatlanul létrehoztok egy valóságtorzító mezőt, amibe belépve megszűnik az idő, csak egymásnak létezünk és minden más mellékes. Az igazi szerelem az, amikor annyira ráhangolódsz a másikra, hogy olvasni tudsz a gondolataiban és előbb mosolyodsz el, minthogy a másik elmondta volna, amire gondol.
És most megnézheted, mi hogyan csinálnánk!
S ha szeretnél mindig-mindig megnézni minket, akkor iratkozz fel a csatornánkra
