A gyerekek azok a cuki érzelmi terroristák, akiknek mindent meg akarunk adni, de néha gátat kell szabnunk a vágyaknak, különben a fejünkre nőnek. A kérdés pedig mindig a határ, amit valaki vagy érez vagy nem. A legtöbben túl szigorúak vagy túl engedékenyek. Így a gyerek vagy túl akaratos lesz vagy túlságosan elveszti önállóságát és gyerek mívoltát. De nézzük meg, hogy hol ronthatják el a szülők a nevelést?

A legfontosabb, hogy a gyerek megértse, mit és miért

A gyerekek végtelen fantáziával vannak fölszerelkezve. Képekben és egyszerűségekben gondolkodnak. Nem az a legfontosabb, hogy akadémista mélységig magyarázzunk el nekik valamit, hanem az, hogy megértsék. A gyerek fejében olyan egyszerű gondolatok cikáznak, mint "bajban vagyok?" vagy "Az én hibám?". Innentől kezdve a szülő kommunikációjának a legfontosabb iránya az érthetőség. 

A gyerek értse meg, hogy mit akarunk mondani.

Ez azért nehéz, mert a legtöbb felnőtt egyszerűen képtelen kommunikálni, nemhogy ezt még tudatosan, a gyerek nyelvére lefordítva adja át. A gyerekek számára nyugtalanító, ha látják a mérges szülőt, de nem értik, nem tudják mihez kapcsolni a "miért"-et. Meg kell próbálni a gyerek nyelvén "gondolati képeket" átadva kommunikálni a legfeszültebb helyzetben anélkül, hogy

• a gyereket hibáztatnánk
• kritizálnánk
• megszégyenítenénk
• kiabálnánk

Mert ellenkező esetben a gyerek bezárkózik és biztosan az ellenkezőjét érjük el. 

 Biztos a gyerek a hibás?

Érdemes tudatosítani magunkban, hogy a gyereket neveljük vagy büntetjük?

Szülőként nem csak a gyerekneveléssel járó stressz ér minket, hanem az élet számos területén kell megküzdenünk (munkahely, hülye szomszéd, család, stb...). Nagyon nehéz függetlenedni és egy ponton túl türelmetlenné válik a szülő. Kivel szemben lesz a legtürelmetlenebb és legbátrabb? Hát a védtelen gyerekkel. Így a legtöbb sajnos a gyereken töltik ki a felgyülemlett stresszt.

A gyerek persze nem érti, hogy ez nem neki szól. Ő azt fogja magától megkérdezni, hogy "mit csináltam rosszul"? "Velem van a baj?" vagy "minden rossznak én vagyok az okozója?". Ezeket a kérdéseket nem teszi fel hangosan, így a legtöbb szülő észre sem veszi, hogy a gyerek ilyen súlyos dolgokon gondolkozik. Innen egy lépés a gyerekkori depresszió, kedvtelenség. A gyerek nem tud kiteljesedni, mert fél, hogy "megint valamit rosszat csinál".

Kövesd a youtube csatornánkat, hiszen mindig a legizgalmasabb témákat beszéljük át:

 

 

Mennyit ér a gyerek szeretete?

A gyereket sajnos nagyon sokan beárazzák. Ráakasztanak egy árcédulát és ezzel elintézik a nevelés részét. Magyarul a szülő szabadságot vásárol magának egy játékkal. Pedig a szeretet kifejezése SOHA nem lehet tárgy! SOHA! Nem lehet kompenzálni a nevelési hiányosságainkat, fáradtságunkat, türelmetlenségünket drága ajándékokkal. Ugyanis a probléma nem oldódik meg, csak a gyerek értékítéletét torzítjuk el. A játékot elfogadja, de ettől nem lesz valójában érzelmileg boldogabb vagy teljesebb. 

A kettős szabályrendszer

A gyerekek nagyon rafkósak tudnak lenni. Ők még nem érzékelik feltétlenül a valóságot, helyett abszolút célorientáltak és mindig a következő gondolatuknak rendelik alá magukat. A gyerek el akarja érni, amit kigondolt. Ennek érdekében megpróbálja a szülőket kijátszani egymás ellen! A probléma ott kezdődik, ha ez sikerül.

Azzal nincsen gond, ha nem egyezik anya és apa gyereknevelési felfogása. A probléma azzal van, ha ezt a gyerek tudtára adják és rendszeresen éreztetik vele. "Apa úgyis megengedi". Nagyon fontos, hogy a szülők egymás között meg tudják oldani és le tudják kommunikálni a gyereknevlést és a felmerülő helyzeteket. Nekik kell dönteni a helyzetről és a gyerek felé egységesen ugyanazt kell kommunikálni. Abban az esetben azonban, amikor érvényüket vesztik a szabályok, mert amit az egyik szülő tilt, a másik megenged és fordítva, ott bizony kihúzzák a kicsik lába alól a biztonságos talajt. Hiszen fogalmuk sincs arról, merre van a helyes irány. 

Következetlenség

Gondolj bele, hogy a saját munkahelyeden is csak akkor tudsz teljesíteni, ha egyértelműek az elvárások és a szabályok. Ha szülőként nincsen vezérfonalad, hanem folyamatosan változtatsz pillanatnyi hangulattól függően, akkor a gyerek alól kihúzod a talajt és bizonytalanná válik, hiszen nem fogja tudni hol van a határ, meddig mehet el. De az sem jó, ha túl merev vagy és nem vagy hajlandó néha engedni és változtatni. Nagyon törékeny a határvonal, de törekedni kell arra:

1. a gyerek fejlődjön, boldog legyen és szeretve érezze magát
2. a gyerek pontosan értse a fő határvonalakat és szabályokat

És akkor nézzétek meg, hogy mik a legtipikusabb szülői mondatok...

Kövesd a youtube csatornánkat, hiszen mindig a legizgalmasabb témákat beszéljük át:

 

 És ez a mi véleményünk! A videó alatt kommentbe várjuk az észrevételeket és a ti tapasztalataitokat: